Kik vagyunk mi?

Szeretnénk bemutatkozni Neked, így először is örülünk neki, hogy itt jársz. Elsősorban gyülekezet vagyunk, másodsorban barátok és testvérek. Na persze nem mind vérszerinti testvérek, hanem keresztényi megközelítésben, testvérek.  

Történetünk úgy kezdődött, hogy három munkatárs együtt dolgozott, közös munkahelyen, egy időben. Az egyikük, Herce László, lelkipásztornak készült, teológiára járt. A munkahelyen nem sokat beszélt (furcsamód) Istenről, vagy az evangéliumról. Van, hogy a hallgatás és a türelem többet ér. Történt egyszer, hogy Laci   és egy másik munkatársa Roland, jó barátságba lettek, majd nem sokkal később csatlakozott hozzájuk Tamás. Roland alapvetően Istenben hívő ember volt, de nem különösebben gyakorolta a hitet, Tamás pedig abszolút nem hitt Istenben, sőt…

Történt egyszer, hogy Tamás megkapta maga mellé Lacit  – mentorként a munkahelyen, hogy be tudjon Tamás tanulni -. Tamás nem szerette a kereszténységet, nem tudott velük azonosulni, erre kapott maga mellé egy lelkipásztor növendéket, aki – megint csak furcsamód -, de nem beszélt Tamásnak Istenről. 

Teltek – múltak az idők, Tamás életében egyre csak sűrűsödtek a keresztényi események (hívő barátnő, hívő mentor, hívő ismerősök gyarapodása), Tamás persze erről nem vett tudomást.  Az egyik nap Laci megkérdezte Tamást, hogy nincs e kedvük elmenni hozzá és a feleségéhez vacsorázni és csak beszélgetni. Tamás kissé furcsán nézett Lacira, hogy miért szeretné meghívni őt és a barátnőjét vacsorázni a feleségéhez. Olyan furcsának tűnt a szituáció, hogy egy nem férj és feleség vacsorázni indul egy férj és feleséghez. De hát ebben nem volt semmi rossz, így Tamás és barátnője Vivien elmentek Lacihoz és feleségéhez Diához vacsorázni. 

Volt meglepetés bőven az első ilyen alkalmon, hiszen a feleség szó hallatán arra számított Tamás és Vivien, hogy egy kötényben fog ajtót nyitni Laci felesége Dia, miközben valamilyen illatos ételt készít, így felkészültek Tamásék erre a képre, és egy középkorú hölgy személyére. Az előfeltételezések – mint kiderült – hamisak voltak, mert Tamásékkal  egyidős, fiatal hölgy nyitott ajtót, széles mosollyal üdvözölve őket. Gyorsan meg is találtuk a közös hangot és lehetett valami furcsa dolgot érezni a levegőben, amit Tamás nem tudod megmagyarázni, hogy mit, egyszerűen csak jól érezte magát. 

Az este egy pontján Laci odaült Tamás mellé a kanapéra és azt mondta Neki: “Figyelj Tomi! Nekem azt monda az Isten, hogy a gyülekezetünkben Te leszel a dicsőítésvezető.”

Tamás egyből kinevette Lacit, azt se tudta, hogy egyáltalán milyen fogalmakat használt, majd közölte vele, hogy jó vicc, majd le is zárta a témát. Az este jó hangulatban telt, többé nem került szóba a fenti kijelentés. 

Teltek múltak hetek – hónapok, Tamás időközben egy autóversenyt nézve a Pannónia Ringen, egyik pillanatról a másikra megtért, minden előjel nélkül. Vagy legalábbis azt hitte. Tamás sokáig hallgatott erről a megtapasztalásról, de idővel elmondta feleségének Viviennek, aki kitartóan 2 éven át imádkozott Tamás megtéréséért. 

Tamás felbátorodva felkereste Lacit, hogy beszélgessenek a történtekről. Ez a beszélgetés jó hosszúra sikerült, és kis idő múlva Laci és Dia, Roland, Vivien és Tamás elmentek egy gyülekezetbe, ahol Laci prédikált. Mindannyijukat megérintette Isten a tanításon keresztül és immáron nem csak a barátság, de Isten jelenléte is összekötötte őket. 

Laci közben egyre több tudásra tett szert a főiskolán, Tamás pedig a gyülekezetben gitározni kezdett a dicsőítőcsapattal. Laci külön alkalmakat tartott barátainak, hogy épüljenek, ekkor még nem igazán tulajdonítottak nagyobb jelentőséget a dolgoknak azon kívül, hogy szerették ezeket az alkalmakat. 

Egy napon Laci azt mondta nekik, hogy Isten arra hívta el, hogy gyülekezetet alapítson és induljon el. Laci hallgatott is Isten hívó szavára, megosztotta barátaival, akik boldogan vele tartottak. 

Ekkora már mindenki bizonyságot tett Isten megváltásáról azzal, hogy bemerítkezett. Így közösen, megerősödve elindultak, hogy közös gyülekezetet építsenek. Így jött létre a Nyitott Ház Közösség, melyben Laci -végzett teológusként – lett a lelkipásztor. 

És, hogy mindenki bizonyságot tegyen arról, hogy Isten mindig betartja az ígéretét, a gyülekezet dicsőítővezetője Tamás lett, ahogy azt Isten korábban Lacinak megmondta:
“Figyelj Tomi! Nekem azt monda az Isten, hogy a gyülekezetünkben Te leszel a dicsőítésvezető.” Tamás egyből kinevette Lacit, azt se tudta, hogy egyáltalán milyen fogalmakat használt, majd közölte vele, hogy jó vicc, majd le is zárta a témát.

Így a Nyitott Ház Közösség, azóta új tagokkal bővült és együtt osztoznak Isten áldásában és igyekeznek áldássá lenni másoknak is. Ebből a kis történetből kiindulva mondjuk azt, hogy:

SZABAD A GYÜLEKEZET, MINDIG IS SZABAD VOLT!